Zsuzsi mama receptjei

Pár évvel ezelőtt nem kértem én semmi mást karácsonyra, mint hogy nagymamám írja össze jól bevált és szeretett receptjeit. Anyukám el is ment egy könyvkötőhöz, ahol barna műbőr kötésbe köttetett vagy 200 üres halvány sárga lapot, borítóján arany felirattal: Zsuzsi mama receptjei.
A könyv egy éven keresztül volt nagymamámnál, aki régies kézírásával sorvezetővel(!) gyöngy betűkkel beleírta kedvelt receptjeit. Van benne a süteményektől kezdve a savanyúság eltevésén és a fasírt receptjén keresztül a lekvárfőzésig minden. Mára ez lett az én kis bibliám. Sokat forgatom, és mindig megkönnyezem az első két oldalt, melyre nagyszüleim verses üzenetet írtak nekem; nézegetem miként kanyarították a betűket, amit én az iskolában már másként tanultam kanyarítani; és mosolygok azon, hogy nagymamám legfontosabb konyhai mértékegysége a "gondolóformán".
Ahogy idősödöm, és egyre többet kísérletezek a konyhában egyre nagyobb érték ez a könyvecske számomra, és azon veszem észre magamat, hogy lassan én is megtanulom, mekkorát is kell a "gondolóformán" esetekben gondolni.
Szerencsére nagymamám még jó egészségnek örvend, így ha elakadok rögtön fel tudom hívni telefonon, és konzultálhatok vele. Nagyon élvezi,hogy segíthet, és mindig visszahív, hogy hogy sikerült a műalkotás, és persze főként hogy ízlett férjecskémnek, Tibinek. Mert mi más is lehet a célja sütésnek-főzésnek, mint a férfi nép kényeztetése? :-)
Lássuk hát, milyen ajánlót írtak az én drága nagyszüleim Zsuzsi mama receptjei c. bibliához:

".....Kedves Nórikám!

Süssél főzzél finomat és sokat, csak meg ne ülje a gyomrotokat! Legyen a konyhádban mindig többféle alapanyag , melyből mindig varázsolhatsz jó kis falatokat, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Légy vidám, megelégedett, így lesz boldog az életed.
Te vagy mindenkinek szemefénye, valamikor, valakinek aranyos kis felesége.
Az uradnak főzzél olyan kaját, hogy jól érezze otthon magát.
Ha néha eszedbe jutnak pici -pici korod egyes dolgai, jusson eszedbe a mamáékkal együtt töltött Balaton boldog napjai.
Ha majd évek múlva forgatod e lapokat, gondolj a mamára, ki írta e sorokat.

Mama



Drága Kis Nórikám!

A Mama írt neked sok receptet, ezekből tudsz válogatni, mert van bőven. Süssél tortát, pogácsát, kalácsot, közben kérjél majd az uradtól is tanácsot. Mert biztos tud majd ő is tanácsot adni, amiből tudsz válogatni. Azért ne süssél sűrűen és főleg ne sokat, mert nem használ az alakodnak.
Te vagy nekünk a mindenünk,majd évek múlva is gondolj ránk, ha már mi nem leszünk.

Papa..... "


Persze könnyek nélkül most sem sikerült átmásolnom ezeket a sorokat. Drága nagypapám egy évvel ezelőtt távozott. A szépen rajzolt betűi, az üzenete itt fekszik előttem a halványsárga lapon...
...de megyek fel is hívom nagymamámat, hogy kész a rizskoch, és tökéletes lett!

RIZSKOCH - ahogy nagymamám csinálja

Hozzávalók: 30 dkg rizs, 1 liter tej, 6 tojás, 4 evőkanál meleg víz, 10 evőkanál cukor,10 evőkanál liszt, 1 vaníliás cukor, fél zacskó sütőpor.

A rizst a tejben puhára főzzük, és hűlni hagyjuk. A 6 tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd hozzáadunk 4 evőkanál langyos vizet és 10 evőkanál cukrot. (Az evőkanál mindig csapott legyen és nem púpos!)A tojásfehérje habot tovább verjük a vízzel és a cukorral.
Az így kapott kemény habba egyenként belekeverjük a tojássárgákat, lassan az 1 csomag vaníliás cukrot, a fél zacskó sütőport és a tíz kanál lisztet. Jól elkeverjük a kapott sárgás színű habot, majd belekeverjük a kihűlt rizst is.
Kivajazott, lisztezett tepsiben 180 fokon aranybarnára sütjük.

Én 4 tojással készítettem el a receptet, tehát minden mennyiséget 2/3-oltam. Így egy 25x40 cm-es tepsi süteményt kaptam végeredményül, mely a szintén nagymami receptje alapján nyáron eltett meggylekvárral egyenesen mennyei! Nagymamám kiskoromban sokszor kényeztetett rizskoch-al, ezt a jó szokását mindenképp érdemes továbbörökíteni! :-)