A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nagymama konyhája. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nagymama konyhája. Összes bejegyzés megjelenítése

LECSÓ TÉLIRE

Ahogy nálunk a családban ez generációk óta készül...

Hozzávalók:

1/4 kg disznózsír
Első hallásra ijesztő lehet ennyi disznózsír, de kell az, mert ha üvegbe töltjük a lecsót, a zsír feljön az üveg tetejére, és légmentesen zárja le azt.... Így nem kell tartósítószer! :-)
1/2 kg érett paradicsom
4 kg paprika (Legyen benne pár pirosabb is, ez szép színt ad!)
2-3 vöröshagyma
só gondoló formán (Ezt a konyhai mértékegységet anyai nagymamámtól tanultam.)

Paprikát megtisztítjuk, felkockázzuk. Paradicsomokat megmossuk, szűrőbe tesszük és forrásban levő vízzel nyakon öntjük. Ettől felpuhul, és könnyű hámozni. Hámozás után durva kockákra szeljük. Hagymát felaprítjuk és a disznózsírban üvegesre pirítjuk. A paprikát, paradicsomot hozzáadjuk, sózzuk ízlés szerint. Fedő alatt "izzasztjuk". Víz nem kell bele, mert sok levet fog engedni. Forrásig melegítjük, majd főzzük még addig, míg érzésre olyan jó nem lesz. (Kóstolgassuk közben, csak a nyelvünkre vigyázzunk, mert forró!)

A kész lecsót forró vízben elmosott üvegekbe merjük. Egy villával kipiszkáljuk a buborékokat, hogy légmentesen legyen a lecsó az üvegben. Míg meleg, egy kis darab folpack-ot teszünk a tetejére, majd szorosan lezárjuk az üveg tetejét. Egy éjszakát meleg dunsztba tesszük az üvegeket. (Meleg dunszt: egy ládába pokrócot teszünk, arra újságpapírt. Ebbe tesszük az üvegeket, majd befedjük őket újsággal, és a pléd kilógó csücskeivel. Vagyis jól bebugyoláljuk az egészet, és ott hagyjuk kihűlni.)

Az így készült lecsó egész évben hűvös helyen eláll. Fogyasztáskor a megalvadt zsírt a tetejéről le lehet szedni, ha valakit zavar. Bár, szerintem sokkal egészségesebb, mint a tartósítószerek zöme... A fenn említett mennyiségből kb. 6 kicsi, 3dl-es üveget tudunk megtölteni.

Télen szuper reggeli tojással összesütve........hólapátolás előtt ;-)

ALMÁS PITE

Hozzávalók:

25 dkg liszt
5 dkg cukor
15 dkg vaj
1/2 merőkanál tej
1 dkg élesztő
1 tojás
kicsit több, mint 1 kg alma
fahéj, 2-3 zacskó vaniliáscukor
1 marék zsemlemorzsa
fél citrom reszelt héja és leve

Tészta:
Egy keverőtálban a lisztet, cukrot összekeverem és kézzel belemorzsolom a vajat. Hozzá adom a langyos tejben megfuttatott élesztőt, és a tojás sárgáját. Kézzel gyurma állagú masszává komponálom, ha híg, kis lisztet teszek még hozzá. A tésztát elfelezem, és sodrófával kinyújtom a két darabot 3-4 mm vastagra.

Töltelék:
Az almát megpucolom, lereszelem, levét kicsit kinyomkodom. Ehhez jön a fahéj, a vanilincukor, citromhéj, és citromlé.

A tepsit kivajazom. Egy kinyújtott tésztalapot fektetek bele. (Trükk: csavarjuk fel a tésztalapot a sodrófára, és lassan a fáról lehengergetve tegyük bele a tepsibe, így nem szakad el). Picit beszórom morzsával a tészta tetejét (ez beszívja majd az alma levét). Ráteszem egyenletesen a tölteléket, majd tésztalappal zárom a csodát. A tészta tetejét megkenem a tojás fehérjével (ennek mennyisége növelhető egy kis tejjel). Tetejét villával megszúrkodom (utat adok a képződő gőznek, így az nem púpozza fel össze vissza a süti tetejét). (Fontos! Előbb tojásozzuk a süti tetejét, aztán szúrkodjuk! Fordítva nem jó, mert a tojásfehérje eltömné a lukakat!)

Nem túl forró (180-200 C) sütőben sütögetjük, míg a teteje meg nem pirul, és a lakást be nem lengi a finom illat. Ha kész, a tepsiben kicsit hülni hagyjuk, majd felszeleteljük, és a szeleteket egyenként kis lapátkával szedjük tányérra.